Az ist�ll� el�tt fel�ltem szeretett lovamra. Barna sz�re csillogott a nap f�ny�ben, �reztem, ahogy izmai megfesz�lnek, ahogy �get�sre �szt�k�lem. A lovard�b�l ki�rve egy erdei �sv�nyre ment�nk, mire � lend�letesen megindult. �reztem, hogy tele van energi�val, �s m�sra sem v�r, csakis a v�gt�ra.
K�r�lbel�l k�t kil�m�tert �gett�nk, majd amikor egy f�ves r�szhez �rt�nk, �s az erd� is ritkult, a tanult m�don beugrattam v�gt�ba. Erre � �gy kil�tt, mnt az �gy� goly�. Ijedten kapaszkodtam a s�r�ny�be, �s �reztem, hogy cs�szik ki a l�bam a kengyelb�l. Ennyire az�rt nem voltam rutinos lovas! Hiszen m�g csak k�t h�napja kezdtem Canast�n.
-Canasta! H��, paci! - ki�ltottam, de �gy t�nt, nem igaz�n �rdekli, s�t, ink�bb gyorsabb iramra v�ltott. A k�t kengyel gazd�tlanul kalimp�lt Canasta k�t oldal�n, a nyereghez csap�dva, �n pedig a nyeregsz�rnynak t�maszkodva kapaszkodtam lovam s�r�ny�be. 
Majd mintha var�zs�t�sre t�rt�nt volna, lass�tott. �gyetlen�l kapaszkodtam vissza a nyereg b�k�s, biztons�gtart� kengyel�be. Vad v�gt�r�l �get�sre, majd nyugodt, kom�tos l�p�sre v�ltott, mintha mi sem t�rt�nt volna.

-Huh. Ez kem�ny volt. - szuszogtam. - m�skor, ha lehet, ilyet ne tegy�l paci, j�?
Canasta erre horkantott egyet, majd hirtelen meg�llt. A nagy mozg�s �llapot v�ltoz�st�l el�re estem a nyak�n, �pphogy csak megtudtam kapaszkodni. Ott l�gva im�dott lovam nyak�n m�sodszorra is visszakapaszkodtam, �s paskoltam meg a nyak�t. L�ttam, hogy nagyon f�lel Canasta, �s idegesen zih�l, majd egyet oldalra l�p.

-Mi az, kisl�ny? - k�rdeztem t�le kedvesen, majd k�rben�ztem. Tekintetem v�gigp�szt�zta a vid�ket, de semmit nem l�ttam.

-Istenem m�r! Hogy lehetsz ennyire b�na? Norm�lis vagy?! - durva f�rfi hang �t�tte meg f�lemet. Ijedten n�ztem k�rbe megint, majd megl�ttam: egy fiatal f�rfi �s n� egy nagy l�sz�ll�t� mellett �ldog�llt, �gyt�z m�ternyire t�lem. Szerencs�re nem vettek �szre, mivel a d�s n�v�nyzet eltakart. Ha j�l l�ttam, a f�rfi telefon�lt, a n� pedig a l�sz�ll�t�t vizslatta. Hossz�, v�r�s haja volt, ellenszenves tekintete, a f�rfinek �gyszint�n. Mindketten olyan harminc �v k�r�liek lehettek. 
Canasta h�tral�pett, kett�t�rve egy sz�raz �gat. A nagy cs�ndben  igaz�n nagyot reccsent. A n� felkapta a fej�t, �s r�m szegezte j�gk�k szem�t.

-Mi a...?

�n vill�mgyorsan megfordultam, majd f�lelmet nem ismerve v�gt�ba ugrattam Canast�t, aki k�zs�gesen indult is. H�tran�zve l�ttam m�g, amint mindk�t idegen beugrott egy nagy, feh�r dzsipbe, ami a l�sz�ll�t� mellett �llt. Eszel�s temp�ban �ld�ztek, mire �n v�gre el�re n�ztem, csak akkor vettem �szre, hogy az �t kett��gazik. T�l meredek lenne befordulni itt, gondoltam magamban. De akkor a kocsi nem fog tudni befordulni, ha csak hirtelen lefordulok. 
F�ltem. Ha ezek elkapnak, ak�r el is �thetnek... Hallottam, ahogy a motor z�g m�g�ttem. �, csak ne halljak meg itt! �s f�leg ne Canasta! Lepillantottam �des lovamra, akir�l patakokban folyt a verejt�k. V�gta ugr�sai egyre hosszabbak lettek, minden erej�vel ny�jtott. Adtam neki sz�rat, mire � m�ggyorsabb sz�guldoz�sba kezdett.

Befordultam a bek�t� �tra. Rem�ltem, Canasta nem cs�szik ki, de t�k�letesen vette a kanyart. A lovarda csup�n p�r m�ternyire volt, h�tran�ztem. A kocsi egyenesen tov�bbment, �n pedig l�p�sre v�ltottam, �s kiss� megnyugodva t�rtem be az ist�ll�ba lovammal.

"Kik voltak ezek, �s mi�rt vettek �ld�z�be? Nem lehetnek t�l j� emberek. Nem �r�ltek, hogy �szrevettem �ket. Lehet, hogy l�tolvajok? �s mi�rt a mi lovard�nk k�zel�be tany�znak? Nincs j� el��rzetem..."