A heti keresetemből, amikor a hajvágószalonban takarítok, nagy nehezen összekaparom egy ló havi bérlésének az árát. Tegyük hozzá, a legolcsóbb ló a lovardában Canasta. Ő egy gyönyörű sötétpej, hosszú hókával az orrán. Nagyon szeretem. Ő az, aki igazán megért, senki más. Néha kilovagolok vele,de nem mindig marad rá időm a tanulás és a munka miatt. Ma úgy gondoltam, nem árt egy kis lovaglás. Igaz, felszerelésem sincs, egyszerű farmerban és pulcsiban lovagolok, csak kobakom és egy lábszárvédőm van, azt is három éve kaptam a nagymamámtól karácsonyra, aki kint él Ausztráliában.
Szeretek a lovardában lenni. A lovak látványa megnyugtató, és a lóillat egyszerűen csodálatos. Nem értem, sok ember miért gondolja ezeket a gyönyörű állatokat büdösnek, nagynak és ijesztőnek. Imádom nézni, ahogy békésen megtűrve egymást legelésznek a karámokban. Amint befelé sétálok, az istállók felé, fák szegezik az utat, és mindkét oldalon két-két legelő. Nem ismerem egyik lovat se, csak Canasta társát, Cildy-t. Ő is egy kedves, szürke kanca, akinek a gazdája mindennap kijár hozzá.
Canasta, álmaim lova. Lehet bármilyen olcsó, lehet bármilyen lassú, de az én szememben ő a legszebb és legjobb ló a világon. Egyszerűen...Imádom! Bár, lehet hogy még ez a szó is túl kevés ahhoz, hogy kifejezzem érzéseimet.
Életem egyetlen boldogságforrása ő.  És az is nagyon jó abban, hogy Canastát béreljük, és nem csak szimplán járok ide "lovagolgatni" , hogy senki sem szól bele a lovaglásomba. Igaz, sokszor ferdeszemmel nézik ahogy kint az erdőben ügetek végig, dehát ha bajuk van, szóljanak és ne mereszgessék a szemüket. Senki sem tökéletes, van még mit tanulnom, való igaz.

Elballagtam Canasta boxához. Az én drágám éppen már tombolt, hogy hozzam ki. Ilyenkor sajnos nem mehet ki, mert tele a legelő. Hát nem csodálom, mivel legalább 30 lovat tartanak itt, és akik többet fizetnek, azoknak több jár a jóból. Én épphogy kibírom egy csikarni, nemhogy még legelő.. Az élet igazságtalan. És ezért Canastával szemben bűntudatom is van, így így amikor tudom, akkor lovagolok ki vele, hogy  a sok fölös energiáját kitombolja. Ezt láthatóan élvezni is szokta.
Canasta, és rúgdosott. Mikor meglátott, mintha elfelejtette volna minden dühét: halkan nyerített, és lehajtotta fejét, ki, a bokszajtón túlra. Igaz, Canastát mégcsak két hónapja béreltem, azóta dolgozom is. Bár már azelőtt is jártam ide, de csak nézelődtem. A sok büszke, tiszteletre méltó lovas, szép paripáik hátán... Tudom, nagyon kitűnök közűlük szakadt cuccaimmal, de tudom, Canastát ez nem zavarja. Bementem hozzá a bokszába.

-Hát jó - szóltam hozzá, mire a kanca érzékeny füle rögtön a hang irányába fordult, pásztázó, csillogó szeme pedig rám meredt. - Menjünk terepre ma. 

Pillanatok alatt felszerszámoztam, majd az istálló hátsó kijáratán át elindultunk az erdő irányába.

#Folytatása következik#