-Beatrice!

-Tess�k?

Apu  nyitott be az ajt�n. Pizsam�ban volt, kez�ben az �sr�gi telefonja, melyet �gy tartott, mint valami szent t�rgyat.

-K�pzeld, kaptam �j munk�t!

-�s? Mi az?

-Egy neves, n�met v�llalatn�l fogok dolgozni. Hogy mit, azt m�g nem tudom, de �sszesen harmincan p�ly�ztak, �s az �n �n�letrajzomat fogadt�k el!

Mosolyogtam. V�g�l is mi m�st tehettem volna? �r�l�k, de...

-Apu, �s akkor elm�sz...N�metorsz�gba?

-H�t, igen, ez hozz�tartozik. Mi�rt?

Hogy lehet ennyire �rz�ketlen?! Nem �rti? H�t nem akarok egyed�l maradni ebben az �tkozott v�rosban. Hisz ut�lnak a suliban, ba�taim nincsenek, akkor h�t..?

-B�zom benne, hogy elfogsz boldogulni. Ha meg nem, akkor esetleg h�vd �t egyik bar�tn�det - pr�b�lkozott.

-Apu! Mikor j�ssz r� v�gre, hogy nincsenek bar�taim?! Engem ut�lnak. �rted?? U-T�L-NAK! - mondtam m�r kiss� idegesen.

Apa csak a fej�t cs�v�lta, �s kiment az ajt�n. M�g h�trafordulva visszasz�lt: -Holnap reggel indulok!

Pomp�s. Most erre mit mondjak?! Pont az �szi sz�net elej�n. Ezt nem akarom elhinni. Pedig megbesz�lt�k, hogy elmegy�nk majd egy�tt lovagolni. Igaz, apu nem tud, de az�rt kiszokott velem ballagni �gy, hogy �n �l�k Canast�n, � pedig gyalog, vagy biciklivel k�vet.

Nincs mit tenni, bele kell t�r�dn�m. Na mindegy. V�g�lis, m�g a v�g�n eg�sz j�l alakul a sz�netem. A hallottakt�l kiss� kedveteln�l b�r, de elindultam a lovard�ba.